SÁROSPATAKI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM GIMNÁZIUMA
1941 I/A OSZTÁLYÁNAK ÖSZTÖNDÍJ ALAPÍTVÁNYA
3950, Sárospatak, Rákóczi u. 1
Adószám: 18413658-1-05
honlap: www.1a.hu
e-mail: alapitvany kukac 1a.hu
Kedves Barátaink!
A 2005. esztendő karácsonyára készülve mindenkinek áldott ünnepeket, és sikeres újesztendőt kívánunk! Bár a mínuszok és a hófúvások közepette elég nehéz elhinni, hogy nemsokára újra beköszönt a tavasz, higgyétek el: most sem lesz másképp!
A 2006-os évben nagyon sok feladat vár ránk, és nagyon boldogok lennénk, ha ezeket a feladatokat együtt tudnánk megoldani. Ha össze akarjuk foglalni egy szóban a feladatok lényegét, akkor a legtalálóbb kifejezés a korszakváltás lenne. Alapítványunk életében lezárul egy korszak, az elmúlt tizenöt év korszaka, amely a születés és a felnövekedés időszaka volt. 1991-ben, néhány jóindulatú, szerető szívű öregdiák bábáskodása mellett megszületett az 1941-es I/A Ösztöndíj Alapítvány, amely az évek során –hála az odafigyelő törődésnek- oly sokunknak biztosított egyedülálló támogatást. Az Alapítvány megszületett, felnőtté vált, az alapítók pedig úgy gondolták, ideje átadni az irányítást az egykori ösztöndíjasok, már dolgozó felnőttek kezébe.
Bár a háttérből még mindig segítenek bennünket, észre kell vennünk, hogy előbb-utóbb nekünk kell gondoskodni a felnőtté vált Alapítvány további sorsáról.
Tehetünk úgy, hogy nem foglalkozunk vele: lesz, ami lesz. Majdcsak akad egy-két lelkes amatőr, akik hobbiból, önmarcangolásból, tiszteletből nem hagyják sorsára.
És tehetünk úgy is, hogy mindenki megtalálja a rá szabott feladatot, és erejéhez, lehetőségeihez mérten elvégzi az adott munkát. Talán mondanunk sem kell, hogy Alapítványunk csak így maradhat életben, és csak így lesz képes arra, hogy további diákokat támogasson.
Elsőként arra kérünk benneteket: gyertek el Sárospatakra, a 2006. április 8-9-i hétvégére, hogy együtt ünnepeljük a 15 éves évfordulót! Ez az első és legfontosabb feladat.
A második feladat: frissítsd az elérhetőséged a www.1a.hu weblapon! Kérünk, mindenképpen jelezd a változást, hiszen csak így tudunk elérni a jövőben.
A harmadik feladat: amennyiben adófizető, kereső ember vagy, kérünk, ajánld fel 1%-odat az Alapítványnak, és kérj meg erre másokat is. (Adószám: lásd fejléc.)
Amint azt tudjátok, bevételeink teljes mértékben támogatóink zsebéből származnak. A jövő évi generációváltás után - ugyan nem maradunk teljesen magunkra - az anyagiak előteremtéséből nekünk, volt ösztöndíjasoknak is, részt kell vállalnunk. Enélkül az alapítvány hosszútávon nem lesz működőképes.
Mindmáig, az ösztöndíjak anyagi hátterének előteremtésekor jelentős hányadban hagyatkozhattunk olyan emberek segítségére, akiket nem fűz semmilyen kapocs Patakhoz, mi több, Magyarországhoz sem. Mivel a mai Magyarország már nem ugyanaz, mint ami 15 évvel ezelőtt volt, itt volna az ideje, és a tisztesség is úgy kívánná, hogy megköszönjük támogatóink önzetlen segítségét.
Hogyan is befolyásolja ez a lépés a jövőnket? Először is, mivel támogatóink köre azokra fog szűkülni, akik kötődnek Patakhoz, a támogatások összege körülbelül az eddigiek felére csökken majd. A 2006/2007-es tanévtől az alapítók legfeljebb évi 10-15 ösztöndíjat fognak tudni előteremteni, ami jelentős visszaesés a kilencvenes évek közepén finanszírozott több mint hetvenhez, illetve a mai negyvenhez képest.
Az alapítvány jövője tőlünk függ: néhány éven belül el kell jutnunk addig, hogy az ösztöndíjakat magyarországi adományokból tudjuk majd finanszírozni. Az adományozás leginkább fájdalommentes módja, s egyben adórendszerünk legnagyszerűbb konstrukciója, hogy a személyi jövedelemadónk egy százalékát az I/Á alapítványnak ajánlhatjuk fel. Mivel ezt a pénzt általában már az elmúlt év során levonták tőlünk, ez nem jelent plusz terhet senkinek. Mi dönthetjük el - az adóbevalláshoz mellékelt rendelkező nyilatkozaton -, hogy az egy százalékot egy alapítványnak adjuk, vagy pedig az államnak. Egy átlagos adózó éves SZJA-jának egy százaléka hozzávetőlegesen 5-8eFt körül mozog, így tíz felajánlásból egy tanévre egy teljes ösztöndíj finanszírozható.
Fontos elmondanunk, hogy az alapító okirat szerint az alapítvány pénzét csak és kizárólag ösztöndíjakra használhatjuk. Minden egyéb költséget a saját zsebünkből állunk. A gimnázium gyakran segít postaköltség, nyomtatás és papír terén. Azonban szem előtt kell tartanunk, hogy az alapítvány pénzét ilyen jellegű adminisztratív célokra sem használhatjuk. Ez azt jelenti, hogy a felajánlások teljes egészében a diákokat illetik.
A negyedik feladat: Az www.1a.hu honlapon a regisztráció után megtaláljátok a jelenlegi és volt ösztöndíjasok névsorát, címekkel, email címekkel és telefonszámokkal együtt. Ismételten kérünk Titeket, hogy az esetleges cím- és névváltozásokat jelezzétek az alapitvany@1a.hu email címen, illetve a honlapon keresztül. Megjegyzéseket, javaslatokat, és egyéb kósza gondolatokat ugyanezen az email címen várunk. Az adományozással, 1%-kal kapcsolatos tudnivalókat szintén itt találjátok. (Van nyomtatvány is, amit letöltve az adóbevalláshoz rakhatsz!) Jock bácsi karácsonyi üdvözletét is ezen a honlapon olvashatjátok!
És végül: kérünk, gondolkozz el azon, hogyan, és mi módon tudnál segíteni az Alapítványnak (támogatók keresése, borítékcímzés, stb…). Ha vannak elképzeléseid, oszd meg velünk!
Segítségeteket előre is megköszönve tisztelettel köszönt mindnyájatokat:
Sallai János
kuratóriumi tag (1996E)
Székely Attila
református lelkész, kuratóriumi tag (1997B)
Nashville, Amerikai Egyesült Államok - Kaposfő, Magyarország, 2005. december 19.
-----------------------------------------------------------------------------
Kedves jelenlegi és volt Ösztöndíjasok!
Hamarosan újra itt a Karácsony! Mindenkit örömteli érzésekkel tölt el ez a néhány nap, amit legtöbben családi körben töltenek el, vidám és hangos beszélgetések, jókedv és ajándékozás közepette. Most én is ezt szeretném kívánni mindenkinek ezen hagyományos karácsonyi levelem formájában!
De engedjétek meg nekem, hogy mégis egy kicsit rendhagyó legyek! Korábbi leveleimben - és azt hiszem, hogy ezt a többi levélíró nevében is mondhatom – rendszerint arra kértelek Titeket, hogy segítsetek az Alapítvány munkájában, aktívan vegyetek részt a szervezet építésében, hiszen egykor Ti is nagyon sokat kaptatok az 1/A-tól. Most nem kérni szeretnék, hanem újra adni: vidámságot, élményeket, új barátokat, kapcsolatokat, új lehetőségeket és önzetlenséget. Hogy pontosan mire is gondolok, azt mindjárt megtudjátok.
Immár két éve – mondhatni „hagyományszerűen” – megrendezzük az Ösztöndíjas Ösztönző Hétvégét. Aki esetleg még nem hallott volna róla, annak elmondom, hogy ez a Pataki Öregdiák Házban tartott ösztöndíjas hétvége, tele jobbnál jobb, vicces, emlékezetes és vidám programokkal.
Az első ilyen hétvégétől, őszintén szólva, eléggé tartottam, hiszen be kell látnunk, hogy – mivel az ösztöndíjas program az iskola egészére kiterjed – nemcsak barátok és barátnők, esetleg (volt) osztálytársak vesznek részt benne, hanem egymás számára ismeretlen diákok is. (A már több éve végzett, dolgozó ösztöndíjasokról nem is beszélve!) A vegyes társaság ellenére, meglepően jól sikerült a hétvége, amin persze felbuzdulva idén tavasszal ismét megrendeztük. Csak remélni merem, hogy mindenki legalább olyan jól érezte magát, mint én! Aminek tényleg nagyon örültem az az, hogy előkerültek a tavalyi hétvége közös élményei, képei, és talán ebből kiindulva máris közelebb álltunk egymáshoz, közvetlenebb, barátibb hangulat alakult ki. És éppen ez a lényeg! Erre épül egy közösség, erre épül az alapítvány is: a benne lévő emberekre. És ha ezek az emberek közel állnak egymáshoz, élvezik egymás társaságát, figyelnek egymásra, az elvégzendő munka is könnyebbnek tűnik. A csapatszellem, egy-egy átbeszélgetett este, jól sikerült fényképek, talán segít abban, hogy ne csak kötelességből, hanem teljesen önként térjetek vissza Patakra és ha csak rövid időre is, de legyetek újra Pataki Ösztöndíjas Diákok. Mert ha valakit büszkeséggel tölt el az, hogy (volt) Pataki Diák, akkor az Ösztöndíjas Pataki Diák, gondolom és remélem, hogy legalább kétszer olyan büszke! És éppen most, az iskola fennállásának 475. évfordulóján, valamint az Alapítvány megalapításának 15. „szülinapján”. Talán érzitek, hogy milyen nagy esemény ez, és megérdemel egy kiemelkedően emlékezetes rendezvényt.
Összefoglalva tehát, én csak azt szeretném, hogy ezentúl ne azért gyertek el egy ilyen hétvégére, vagy bármilyen más ösztöndíjas programra, mert kötelező, hanem tényleg vannak olyan emberek, akiket jó újra látni, jó velük együtt nevetni, beszélgetni...hiszen közös a múltunk! Azt szeretném, hogy a karácsonykor érzett vidám, családi hangulat ne csak az évnek ezen pár napján érintsen meg Titeket, hanem egész évben; az egykori gimnáziumi és ösztöndíjas társaitok ne csak a rendszeres és lassan unalmasnak mondható karácsonyi leveleinkről jussanak eszetekbe, hanem a közös élmények miatt is. Természetesen mindez bizonyos áldozattal jár: Patakra utazni – van, aki közelebb, van, aki távolabb lakik -, ami időt vesz el a családi, baráti programoktól, ideje pedig szinte senkinek nincs „ilyesmire”. Nagy közhely, de nagy igazság is, hogy „mindenkinek arra van ideje, amire szakít, amire akarja, hogy legyen”.
Ezek után mégis kérnék tőletek valamit: adjatok egy esélyt az Ösztöndíjas Ösztönző Hétvégének, gyertek el és érezzétek jól magatokat. Ez talán nem túl nagy kérés, könnyen teljesíthető, de mégis örömet tudtok szerezni vele sok embernek: Jock bácsinak, a kuratóriumi tagoknak, támogatóinknak és a talán még magatoknak is! Levelem zárásaként szeretnék újra Boldog Karácsonyt kívánni mindenkinek!
Töltsétek úgy az ünnepeket és kezdjétek úgy az új évet, ahogy szeretnétek! Minden jót kívánok!
Szeretettel: Valler Éva, az 1/A Alapítvány Diákszövetségének Elnöke
-----------------------------------------------------------------------------
Ambassador John William Shirley (ret.)
Post Office Box 369
Stonington, CT. 06378
USA
Tel.: 1-860-535-9238
e-mail: jockshirley (at) aol.com
Stonington, December 23, 2005
My dear friends,
By the time you read this brief message you will have already received the letters of Székely Attila and Sallai János on behalf of the Kuratorium, and Valler Éva’s on behalf of the Student Association. I urge you to study them carefully, to respond generously to their appeal for financial support for the Alapitvány, and to begin planning your visit to Patak for the weekend of April 8 and 9 of the coming year.
As many as thirty of our sponsors, few of whom have been to Patak, and most of whom know very little of Hungary, will be joining us for the weekend. Together with you and your friends we will enjoy the Saturday morning program now being organized by Student Association vice president Szepesy Éva and others. And, as your guests on Saturday evening, we will together celebrate the changing of the guard of the Alapitvány and, well, just have a good time. So, make your plans, arrange for your lodgings and look forward to a happy, celebratory time among friends, old and new!
My wife, daughters, grandchildren and great-grandchildren join me in wishing you and your family the happiest of Christmases and all good things for 2006!
See you in Patak,
/s/ Jock bácsi
